TMAX önkéntesek látogatták meg a Mountain Általános Iskolát

TMAX önkéntesek látogatták meg a Mountain Általános Iskolát: A „szerszámtanterem” kertészeti szerszámokat tanít a gyerekeknek, és környezettudatosságot nevel.

Még mielőtt a reggeli köd feloszlott volna, a TMAX önkéntesei már a kanyargós hegyi úton haladtak. Amikor a gyermekbiztos kerti szerszámokat szállító jármű megállt a hegyi völgyben megbúvó Hope Általános Iskola bejáratánál, a kerítésbe kapaszkodó gyerekek éljenzésben törtek ki, sárral borított kis kezeikkel hadonászva. Azon a napon az önkéntesek egy különleges "Szerszámtantermet" tartottak, amely lehetővé tette a gyerekek számára, hogy a természet közelsége mellett tanuljanak a kerti szerszámokról és megértsék a környezetvédelem jelentését.

„Ez nem favágó fejszéje!” – szorongatta a fejszét az ötödikes Xiaoyu. Metszőollók egy önkéntes nyújtotta át neki, komolyan kijavítva őket, szeme kíváncsian csillogott. Az önkéntes leguggolt, és egy öreg őszibarackfára mutatott a játszótér mellett, követve az ujját: „Ezek metszőollók, kifejezetten arra használják, hogy a fákat »nyírják«, és élénkebbé tegyék őket.” Az óra nem korlátozódott a tanteremre; az önkéntesek bevezették a gyerekeket az iskola mögötti ligetbe, összekapcsolva a szerszámokat a környező növényzettel.

A gyakorlati tevékenység során a gyerekek reakciói rendkívül élénkek voltak. Xiaomin eleinte tétovázva tartotta a kis gereblyét a lófarkával, attól tartva, hogy kárt tesz a lába alatt lévő lóherében; egy Amin nevű fiú, aki alig várta, hogy dicsekedhessen, öntözőkannával kergetett pillangókat, és mindenhová vizet fröcskölt. Az önkéntesek nem kritizálták őket, hanem bemutatták, hogyan kell óvatosan gereblyézni a lehullott leveleket, elmagyarázva, hogy „a lehullott levelek visszatérnek a gyökerekhez, és trágyává válnak”, és megtanították mindenkinek, hogy a csemeték „megfelelő mennyiségű öntözése” az igazi gondoskodás.

Ahogy a napfény átszűrődött a fák tetejein, a gyerekek már elmerültek a munkájukban. Amin a rózsabokrok előtt guggolt, és metszőollóval gondosan levágta az elszáradt rügyeket, miközben azt motyogta: „Hagyjatok tápanyagot az új rügyeknek!”; Xiaoyu és barátai kis ásókkal adták a földet a csemetékhez, minden ásócsapás után ellenőrizve az önkéntesek mozdulatait. Amikor látták, hogy valaki gondatlanul töri az ágakat, több gyerek azonnal köréjük gyűlt: „A tanárnő azt mondta, hogy a fák fájdalmat éreznek, és eszközöket kell használnunk a metszésükhöz tudományos módszerekkel.”

A legmeghatóbb rész a megosztás volt. A gyerekek feltartották a saját készítésű „növénynév-kártyáikat”, amelyekre ferdén írták fel a fafajokat és a védelmi módszereket. „Régebben azt hittem, hogy nem tudjuk kivágni az összes fát a hegyen, de most már tudom, hogy a barátaink” – mondta Amin komolyan, miközben megérintette a megmetszett őszibarackfát. Az önkéntesek újrahasznosított eszközökből készült virágcserepeket is hoztak, és azt mondták a gyerekeknek, hogy „a takarékosság és az újrafelhasználás szintén a környezet védelmének módjai”.

Ahogy a nap lement és az önkéntesek távozni készültek, a gyerekek az autó után eredtek, és vad krizantémokkal teli papírzacskókat adtak át neki. Az autó ablakain a gyerekek rajzai voltak: kis metszőollók és lapátok védték a kihajtó csemetéket, melléjük a „Mi vagyunk az erdő őrei” felirattal.

Ez a kis szerszámlecke, bonyolult elméletek nélkül, lehetővé tette, hogy a környezetvédelem magvai a gyakorlati munka révén gyökeret verjenek. A TMAX önkéntesei nemcsak eszközöket és tudást hoztak magukkal, hanem azt is megtanították a gyerekeknek, hogy szülővárosuk zöld hegyeinek és tiszta vizeinek védelme a metszőolló helyes használatával és minden lehullott levél megbecsülésével kezdődik. És ezek a hegyekbe ültetett zöld remények végül magasodó fákká nőnek.